- Osvárt Judit
Off topic: Villa Necchi Campiglio
Bár a Bauhaushoz csak érintőlegesen, az olasz racionalizmus révén kapcsolódik (mely a nemzetközi modernizmus helyi megfelelője), úgy gondoltam, értékelni fogja ezt a posztot az, akit érdekel a korszak. Én imádtam a helyet!
A Villa Necchi Campiglio-ról már olvastam korábban, mégsem terveztem, hogy a nagyon rövid (két napos), főleg szakmai, milánói út alatt meglátogatom. Aztán úgy alakult, hogy arra jártam, besétáltam a kertbe, lenyűgözött, és mivel épp indult egy vezetett csoport, bekapcsolódtam az épületbejárásba. És milyen jól tettem!
A villa 1932-35 között épült, Milánó egy – most már – elegáns, belvárosi részén. Akkoriban a városnak ezen a táján még termőföldek voltak, a terület beépítése épp csak megkezdődött, így a tulajdonosok: a Necchi nővérek viszonylag nagy telket tudtak megvásárolni. A Necchi nővérek pedig – Nedda és Gigina – pedig nagyon, nagyon gazdagok voltak, így aztán elég méretes telket vettek, megkeresték a korszak legizgalmasabb olasz építészét, Piero Portaluppit, és szabad kezet illetve büdzsét adtak neki.
A Necchi nővérek az olasz nagypolgársághoz, a gyártulajdonosok köréhez tartoztak, édesapjuk alapította a Necchi varrógépgyárat Pavia-ban, mely a mai napig üzemel. Színházba jártak Milánóban és persze a Scala-ba, szerettek volna egy olyan házat, ahol az előadások után meghívhatják a hozzájuk hasonlóan rangos és/vagy gazdag barátaikat, és amely hűen reprezentálja társadalmi státuszukat.
A ház 1935-ben készült el, a korszakhoz képest lenyűgözően modern stílusban, és korát messze megelőző technikai megoldásokkal. A Villa Necchi Campiglio kertjében létesült az első privát (és fűtött!) úszómedence a városban – akkor, amikor a köznépnek is csak egy medencéje volt még! –, a finomságokat étellifttel szállították, a ház lakóit modern, belső telefonhálózat kötötte össze, a személyzet hatalmas, rozsdamentes acél mosogatóban mosogathatott, a máig megcsodálható, hatalmas kredencben a patinás Richard Ginori cég számára, Gio Ponti által tervezett porcelánok sorakoztak (és sorakoznak még ma is), a télikertet kettős üveg választotta el a kerttől, melynek lapjai között kiskertet alakítottak ki. A villában élénk társasági élet folyt: a pergamennel burkolt falak, a lenyűgöző, erdei jelenetet ábrázoló étkező-mennyezet, és a titkos rekeszekkel teli kártyaasztalok között illetve alatt megfordult az olasz arisztokrácia és nagypolgárság színe-java, gyűltek a faborításon a kortársak festményei, hétvégenként vadászatra és síelni kocsizhattak ki a vendégek. A háború mindennek véget vetett, a nővérek elhagyni kényszerültek a villát, visszatérésük után pedig egy másik építésszel: Piero Castellinivel újították fel a harcok által megtépázott épületet. A felújítás már szakított a racionalista, modern stílussal és számos neoklasszikus elemmel gazdagította az enteriőrt, ami érdekes módon nem ártott a villa hangulatának.
A Necchi nővérek közül csak Gigina ment férjhez: ez a férj volt Angelo Campiglio, aki negyven évig dolgozott a testvérek családi vállalkozásában, reggelente sofőrrel átautózva Paviaba. Sem nekik, sem az élete végéig hajadon Neddának nem született gyermeke, így hármasban, egy bentlakó szobalánnyal éldegéltek sok-sok éven keresztül a villát szép lassan körbenövő, modern Milánó közepén. Hosszú életük végén (Gigina 100, Nedda és Angelo 93 évet élt) a villát a FAI-nak adományozták, egy, Olaszország kulturális értékeinek megőrzésére hivatott, nonprofit szervezetnek, mely felújította tette a villát és megnyitotta azt a nagyközönség előtt. Ma rendezvények, forgatások színhelye (itt játszódik az Io sono l'amore – I am love – Szerelmes lettem c. Tilda Swinton film is), kertjében divatbemutatókat tartanak. A mi túránk során összesen hatan jártuk be a hatalmas épületet, egy idős, de nagyon lelkes és sok-sok kulisszatitkot eláruló, önkéntes bácsi idegenvezetésével, lenyűgöző élmény volt. Nagyon örülök, hogy az odakint tobzódó, több ezer kortárs designesemény elől bemenekültem ebbe a csodás kis kertbe, és csatlakoztam a házbejáráshoz: egy csodás időutazás volt, tele érzelmes történetekkel.
Nézzétek meg ti is, ha arra jártok! A Villa Necchi Campiglio hétfő és kedd kivételével, vezetéssel látogatható, 10-18 óra között, a belépőjegy 12 euró. További információk itt.
(Részletek a képaláírásokban!)
