• Osvárt Judit

100/9: A Bauhaus Weimarban

A ma egyértelműen németként ismert Bauhaus-iskola alapítása paradox módon egy belga úriembernek köszönhető: Henry van de Velde volt ugyanis az intézmény elődjének igazgatója, és ő ajánlotta a maga helyére Walter Gropiust is, aki végül de facto megalapította a Bauhaust.


Henry van de Velde Antwerpenben született, és eleinte festészettel foglalkozott. 1892-ben fordult a figyelme a dekorációs tárgyak és a lakberendezés felé, ahonnan már egyenes út vezetett az épp kibontakozó szecesszió mozgalmához és az angol Arts & Crafts eszméinek megismeréséhez. (Az Arts & Crafts egy angol mozgalom volt, mely több szempontból is a Bauhaus és a modern iparművészet közvetlen elődje. Képviselői – főként William Morris – azt szorgalmazták, hogy otthonunkban minden készüljön nagy műgonddal, hagyományos kézművességgel, lehetőleg valamilyen természeti vagy történelmi mintával, minden tárgy legyen szép, ami körülvesz bennünket, üdvözöltek különböző gazdasági és társadalmi reformokat is. Többnyire ellenezték viszont a tömegtermelést és a lakberendezési tárgyak sorozatgyártással történő előállítását, ami sajnos nem volt életszerű a századforduló nagyiparosok dominálta, kapitalista országaiban, ezért az Arts & Crafts soha nem tudott igazi tömegbázist építeni.)


Az Arts & Crafts mozgalom csúcsidőszaka környékén Henry van de Velde Weimarba költözött, ahol 1905-ben a helyi nagyherceg támogatásával megalapította a Szász Naghercegség Arts & Crafts Iskoláját. Hamarosan kitört azonban az első világháború, Van de Veldét belgaként a nép ellenségének kiáltották ki és elüldözték a városból – ő pedig beajánlotta a maga helyére a tehetséges fiatal építészt: Walter Gropiust.


Gropiusnak tetszett az ötlet, de nagyratörő tervei voltak, ezért nemcsak a fenti iskola igazgatói székét pályázta meg, hanem mindjárt a városban működő képzőművészeti akadémiáét is. Terve bevált: 1919-ben mindkét intézmény élére megválasztották, hiszen a világháború után frissen megalakult, liberális szellemiségű Weimari Köztársaságnak sürgősen szüksége volt új, friss tehetségekre. Bár maga Gropius igyekezett mindvégig apolitikus maradni, rá is hatalmas hatással voltak a korszak képzőművészeti és társadalmi mozgalmai: az orosz konstruktivizmus, a fent említett Arts & Crafts, és nyilván az egész korszellem – a tömegtermelés dicsőítése és annak összeegyeztethetősége a művészi attitűddel (melynek első, német képviselője egyébként nem a Bauhaus, hanem a Deutscher Werkbund volt), Peter Behrens úttörő jelentőségű épületei, és persze a vesztes háborút követő józan, szigorú, racionális gondolkodásmód. Gropius egy olyan iskolát akart, ahol a hagyományos művészek és kézművesek közötti művészeti, társadalmi és osztálybéli különbségek összemosódnak, illetve amelyben a művészet és ipar egymást segítve hoz létre jól használható és egyben esztétikus tárgyakat egy új, modern társadalom számára – és a weimari politikai, társadalmi közeg ebben eleinte jó partnere volt.


1919-ben megszületett a Bauhaus ’alapító okirata’, művészi kiáltványa, a Manifesto, amit akár eredetiben is el lehet olvasni itt, és megkezdődött az oktatás, mely önmagában csupa új pedagógiai módszer ötvözete volt. A Bauhaus előkészítő tanulmányokkal kezdődött, ezt egy igazi csodabogár: Johannes Itten irányította, aki az ún. mazdaznan vallásra épülő, ezoterikus dominanciájú oktatási módszert alkalmazott, melynek része volt a kreativitáson kívül a meditálás, a testedzés, egyfajta korai jóga, sőt: a vegetarianizmus is. Ebben az időszakban az iskola még egyértelműen a kísérleti fázisban volt: kereste az útját, a helyét a világban, a programját, célját, értelmét. Új anyagokkal, új technológiákkal próbálkoztak, alkotásaikon egyértelműen látszik még az útkeresés, még nem annyira absztraktak, minimalisták, letisztultak, mint a Bauhaus fénykorában. Az iskolának egyébként nagyszerű tanárai voltak: Paul Klee, Oskar Schlemmer, Georg Muche, Vaszilij Kandinszkij, Breuer Marcell és Moholy-Nagy László is lelkesen kapcsolódott be az iskola munkájába (utóbbi később az előkészítő kurzus vezetője lett).



Weimar főterén ilyen szép házak állnak

Klasszikus Fachwerkhaus (fagerendás ház), ez épp a háború után teljesen újjáépítve

Gyönyörű kis sikátor

A gyönyörű angolparkban sajnos végig ömlött az eső, míg arra jártunk, nem sikerült jó képeket készítenem. Csak ezt mutatom meg: ez egy kivágott fa törzse.

Részlet a park ún. Römisches Haus-ából, mely az akkori fejedelemnek épült, Goethe olaszországi inspirációi alapján


A Bauhaus első otthona Weimarban, amit Henry van de Velde tervezett, legfelső szintjén festőműtermekkel. Ma is egyetemként üzemel


A csodás főlépcső

Gropius szobája. Az eredetileg téglalap alakú helyiséget egy függönnyel leválasztotta, így négyzet alaprajzú termet kapott. A négyzetben még egy négyzetet, pontosabban kockát helyezett el, ennek határait a szőnyeg és a fenti lámparendszer jelölik ki. A nagy négyzetet így három részre osztotta, az első (jobbra, a képen nem látszik, de kb két méter széles és üres) a fogadótér, itt érkezett a vendég. A második (a háttérben, asztal, szék, polcok) a munkaterülete, az asztal elé állt a betérő. Ha az ügy megengedte, a vendéget leültette a harmadik szektorban, a szőnyeg és lámpa által kijelölt négyzetben: a társalgóban. Imádom ezt a szobát a fényeivel, és ezzel a csodálatos lámpamegoldással.

Lépcsőházi részlet

1923-ra a kezdeti világmegváltó közhangulat megkopott Weimarban, és újra túlsúlyba kerültek a konzervatív erők. Gropius, hogy iskolája létjogosultságát bizonyítsa, 1923-ban nagy kiállítást rendezett tanárai és tanítványai alkotásaiból, sőt: egy kísérleti házat is felépíttetett, melyet ma Haus am Horn néven ismerünk, és melyben már megjelentek a nagyipari technikával készült, sorozatgyártott alkotások is. Mindez sajnos nem bizonyult elegendőnek arra, hogy a további támogatás szükségességéről meggyőzze a városvezetőséget, akik hamarosan Weimar elhagyására szólították fel az intézményt. A Bauhaus 1925-ben Dessauba költözött, ahol hamarosan megkezdődött rövid története legizgalmasabb fejezete – ahogy azt az alábbi linkeken el is olvashatjátok.

További infók a képaláírásokban!



A Bauhaus Museum Weimar, a megnyitása után kb. két héttel

Részletek a múzeumból – én úgy gondolom, ma már elengedhetetlen szempont minden múzeum (vagy egyéb épület és belső tér) tervezésekor a fotogenitás, ha azt szeretnénk, ha a látogatók fotózzanak és a fotóikat publikálják, ezáltal népszerűsítve az intézményt. Sajnos vagy szerencsére ez itt nem volt elsődleges szempont: nem ember- és kamerabarátok az installációk és a fények sem – egyesek szerint azért, mert a tárgyakat így is próbálják megvédeni a jogtalan lemásolástól. A képen Alma Siedhoff-Buscher játékkocka-készlete

A csővázas bútor szekció egy szép sarka, Breuer Marcell (Marcel Breuer) kisasztalaival

Marianne Brandt teafőzője

Érdekes installációs megoldások a múzeumban


Az utolsó szintről ezen a látványos lépcsőn lehet visszajutni a földszintre (az építész: Heike Hanada)

info:

Weimar 280 km-re található Berlintől, így mindenképpen ajánlott legalább egy éjszakát a városban tölteni, hogy ne kelljen rohanni a látnivalók között, elég nagyok ugyanis az egyes helyszínek között a távolságok (vonattal átszállással, busszal direkt járatokkal Berlinből Weimarba kb. 3 óra a menetidő). Gyönyörű a nagy park (Park an der Ilm), és mivel Weimar Nietzsche és Schiller életművében is fontos helyet foglal el, e két nagyságról is méltón megemlékezik a város.

https://www.klassik-stiftung.de/forschung/forschungsaktivitaeten/kolleg-friedrich-nietzsche/

https://www.klassik-stiftung.de/schillers-wohnhaus/


A Haus am Horn (a fent említett, 1923-ban felhúzott mintaház) hosszas felújítás után idén májusban nyitotta meg újra kapuit, ma már bárki által látogatható (sajnos ottjártunkkor még zárva volt).

https://en.wikipedia.org/wiki/Haus_am_Horn

https://www.archdaily.com/873082/ad-classics-haus-am-horn-germany-georg-muche

https://www.bauhaus100.de/das-bauhaus/werke/architektur/entwurfsplan-haus-am-horn-weimar/

https://www.weimar.de/kultur/sehenswuerdigkeiten/museen-in-weimar/haus-am-horn/


Áprilisban, szintén hosszas előkészületek után, megnyitott a Bauhaus-Museum Weimar is, mely elsősorban az iskola helyi, korai, kísérleti időszakára koncentrál. A Német Turisztikai Hivatal által szervezett sajtótúránk idején a múzeum alig pár hetes volt, így látszottak még gyermekbetegségei, installációs és dramaturgiai szempontból sem tetszett benne nekem minden (időnként túl zsúfoltan vannak elhelyezve benne a tárgyak, a kísérleti szellemiségből szinte semmi nem érzékelhető a gyakorlatilag egyáltalán nem interaktív kiállításokon, már most nehezen fér el az épületben a látogatók tömege, a feliratok gyakran ideiglenesnek tűnnek, leesnek, úgy csillan be rajtuk a fény, hogy olvashatatlanná válnak, sehonnan nem derül ki az sem – amit nekünk szóban elmondtak –, hogy az intézmény saját, számukra tervezett betűtípust használ, mely a különböző szinteken felfelé haladva ugyanúgy finomodik, ahogyan az évek során a Bauhaus stílusa, stb. stb.), de tele van csodás tárgyakkal és egyértelműen Weimar egyik landmarkja lesz, kihagyni semmiképp nem szabad.


https://www.klassik-stiftung.de/bauhaus-museum-weimar/

https://www.dezeen.com/2019/04/11/bauhaus-museum-weimar-heike-hanada/

https://www.bauhaus100.com/magazine/discover-the-bauhaus/a-new-bauhaus-museum-for-weimar/

http://epiteszforum.hu/uj-bauhaus-muzeum-weimarban


Henry van de Velde családja számára tervezett háza, a Haus Hohe Pappeln ma már szintén látogatható, benne számos eredeti és az eredeti alapján készült berendezési tárggyal (itt is jártunk, de sajnos számomra érthetetlen okokból az újságíróknak sem engedélyezik, hogy fényképezzenek).


https://de.wikipedia.org/wiki/Haus_Hohe_Pappeln

https://www.klassik-stiftung.de/haus-hohe-pappeln/


Weimarban Goethe házát is megnéztük, csodálatos! Itt írtam róla.


És még több hasznos link:

https://www.klassik-stiftung.de/

https://www.bauhaus100.com

https://www.grandtourdermoderne.de

www.uni-weimar.de

https://www.weimar.de/en/tourism/

https://bauhausmanifesto.com/