• Osvárt Judit

100/20: Moholy-Nagy kiállítás Berlinben

Berlinben szerencsére a Bauhaus-centenárium magyar vonatkozásai is kiemelt szerepet kapnak – nem kis részben a Collegium Hungaricumnak köszönhetően.


Sajnos mindössze két hétig volt látható, így mi le is csúsztunk róla, de remélhetőleg annál jelentősebb volt a 'Moholy-Nagy László és az Új Tipográfia. Egy 1929-es berlini kiállítás rekonstrukciója' tárlat, mely szeptember 15-ig volt látogatható – nagyon sajnálom, hogy nem láttam, itt egy cikk azoknak, akik szintén sajnálják. Szintén ki kellett hagynunk a 'Gömbszínház. Magyarok és a Bauhaus-színház' kiállítást, de őszintén remélem, hogy egyszer, máskor, máshol még majd lesz alkalmam látni ezeket a tartalmakat.


A Collegium Hungaricumban viszont október 18-ig még látható egy másik, Moholy-Nagyhoz kapcsolódó kiállítás, melyet szerencsére be tudtunk iktatni. "Az ecsettől a kameráig. Moholy-Nagy László és magyar kortársainak művei a debreceni Antal-Lusztig-gyűjteményből" címmel itt ugyanis sok-sok különlegesség látható – ahogy a cím is ígéri, nemcsak Moholy-Nagytól. Én kifejezetten szeretem az olyan kiállításokat, amelyek teret engednek a tágabb kontextusnak annak érdekében, hogy a látogató elképzelhesse a korszakot, a szellemi környezetet, melyben egyes művek létrejöttek. Ilyen ez az anyag is: Moholy-Nagy mellett olyanok alkotásai is láthatók itt, mint az általam igen nagyra tartott Bortnyik Sándor, Tihanyi Lajos vagy Uitz Béla. Sőt, még újdonságokat is felfedeztem: Nemes-Lampérth Józsefnek az itt bemutatott, komor falusi tájképeit nem láttam korábban soha, és nagyon hasonlónak érzem őket Goya fekete festményeihez, amiket idén láttam először a Pradóban, és amik szintén nagyon mélyen megérintettek.


De vissza Moholy-Nagyhoz: mindazok számára, akik ismerik a pályája későbbi szakaszait, munkásságának Bauhaus alatti és utáni alkotásait, de esetleg indulásáról kevesebb információjuk van, azoknak kifejezetten ajánlom ezt a kiállítást, mert bár döntően képzőművészeti, mégis nagyon jól megjeleníti annak a kornak a légkörét, melyben a hazai Bauhaus egyik legnagyobb mesterének pályája elkezdődött. Nem túl nagy, nem túl megerőltető, viszont tanulságos – és a Collegium Hungaricum csodás épülete miatt egyébként is megéri oda ellátogatni.


Részletek itt!