2019-ben ünnepeljük a Bauhaus iskola alapításának 100. évfordulóját. De vajon milyen relevanciája van a Bauhausnak napjainkban?

2019-ben ünnepeljük a Bauhaus iskola alapításának 100. évfordulóját. De vajon milyen relevanciája van a Bauhausnak napjainkban? Miért beszélünk ennyit róla?

 

A Bauhaus a 20. század első felének talán legjelentősebb oktatási intézménye volt. Két művészeti iskola összevonásával, 1919-ben jött létre, 1933-ban pedig már be is zárták. Az intézmény, ami alig 14 évig létezett – előbb Weimarban, majd Dessauban, végül pedig Berlinben –, felmérhetetlen hatást gyakorolt a 20. század építészetére, formatervezésére, a művészi és iparművészeti gondolkodásra. De miért? Hogyan volt képes egy egyszerű felsőoktatási intézmény minderre?

 

Az iparművészeti iskola és a művészeti akadémia összevonásával a Bauhaus első igazgatója, Walter Gropius egy olyan iskolát hozott létre, melyben a kor legkiválóbb oktatóit gyűjtötte össze, a legkülönbözőbb területekről. Gropius célja az volt, hogy iskolájában a jövő sokoldalú alkotóit képezze ki, olyan szakembereket, akik szépérzéke vitathatatlan, de tehetségüket, képességeiket képesek az ipari tömegtermelés adta keretek között is érvényre juttatni. Hallgatói egyszerre részesültek elméleti és gyakorlati képzésben, egyszerre mélyültek el a legkülönfélébb szakterületekben, miközben olyan tanárok előadásait hallgatták, mint a festőművész Paul Klee vagy a színdinamika úttörője, Johannes Itten, akinek előkészítő kurzusán olyan újszerű dolgok is helyet kaptak, mint a meditáció vagy a légzőgyakorlatok. A képzés többlépcsős volt, és a hallgatók számára lehetőséget adott a legkülönbözőbb szakmák megismerésére is – a fotóművészettől az építészetig.

 

A Bauhaust átható szellemiség, mellyel ma azonosítjuk, egyfajta alkotói hitvallás, melynek lényege, hogy a művészetet ötvözi az ipari tömegtermeléssel, illetve hogy a funkciót helyezi minden más szempont elé. Mindemellett a Bauhaus nagy hangsúlyt helyezett a kísérletezésre, az egyes művészeti ágak megújítására, valamint egyes társadalmi problémákhoz való hozzáállásában is úttörő szerepe volt.

Mi a Bauhaust elsősorban építészeti stílusként ismerjük, pedig elsősorban gondolkodásmód, alkotói attitűd. Főbb célkitűzései már az iskola megalapítása előtt is léteztek, és a Bauhauson kívül, azzal egyidőben is sokan, sok helyütt alkalmazták őket. Az, hogy az iskola 20. századi művészetre, iparművészetre és építészetre döntő hatást gyakorolt, paradox módon a bezárásának köszönhető, mely lehetővé tette, hogy volt oktatói és hallgatói a világban szétszóródva, számos helyen terjesszék a Bauhaus eszméit.

Ma, 100 évvel később a Bauhaus szellemisége élőbb, mint valaha. A racionális formaképzés, a minimális anyaghasználatra való törekvés a fenntarthatóság, zero waste törekvések és tudatos vásárlás korában szinte kötelező érvényű rendezőelv. Az ember- és gyerekközpontú, egészségtudatos, önkifejezést bátorító megközelítése minden mai oktatási rendszer alapja – az óvodáktól a művészeti szakképzésig. Alkotói – így például a magyar származású Moholy-Nagy László vagy Breuer Marcell – megkerülhetetlen hivatkozási alapok a művészet szinte minden területén, a fotográfiától az építészetig, formatervezéstől a textilművészetig.

Azért indítottam ezt a blogot, mert a centenárium egyfajta megünnepléseképpen szerettem volna platformot teremteni a Bauhaushoz kapcsolódó, legkülönfélébb eseményeknek, helyszíneknek, alkotóknak – Magyarországon és szerte a világban. Ez egy személyes projekt, személyes preferenciákon és ízlésen alapul, semmilyen tekintetben nem törekszik teljességre, és elsősorban azokhoz szól, akik még ugyan nem szakértők a témában, de – a Bauhaus ideáihoz illeszkedően – kíváncsiak és kísérletező kedvűek.

Remélem, hogy a posztokon keresztül sikerül átadnom azt a sok szépséget, inspirációt és gondolatot, amit a Bauhausnak köszönhetünk – jó szórakozást kívánok!

 

Osvárt Judit